Dr. Ilyés István könyvajánlója!

Dr. Ilyés István könyvajánlója!

A közelmúltban A káros stressz és szerepe a betegségek kialakulása címmel figyelemre méltó könyv jelent meg Dr. Molnár Ildikó endokrinológus főorvos tollából. A cím olyan témakört jelöl meg, ami a gyakorló orvosok széles körének érdeklődésére tarthat számot, a munka alcíme viszont (Neuroimmun és hormonális szabályozások kapcsolatrendszere) arra utalhat, hogy a stressz betegségek kialakulásában betöltött szerepének bemutatása nem is lehet egyszerű feladat. A könyv igazolja, hogy szerzője ezt a nehéz feladatot kiválóan oldotta meg.

Az első fejezet a stressz anyagcsere- és hormonális hatásait foglalja össze. Bemutatja a stresszválasz centrális és perifériás effektor részét, s kiemeli a hypothalamus hypophysismellékvese tengely és a szimpatikus idegrendszer működésének szerepét. E rendszerek működését alacsony, akut és krónikus stressz-állapotokban egyaránt összefoglalja. Ismerteti az inzulinrezisztencia és a szövődményei kialakulásában szerepet játszó tényezőket: a hyperglykamia/hyperinsulinaemia, a megemelkedett szabad zsírsav (FFA) szintek, a zsírszövetben is termelődő citokinek és kemokinek, a nemi hormonok ez irányú hatását.

Foglalkozik a glükotoxinok és az aldoszteron szerepével az érkárosodások kialakulásában, a kortizol szisztémás és szöveti hatásaival. Majd összefoglalja az inzulinrezisztencia és a viszcerális elhízás kapcsolatát, az inzulinrezisztenciához társuló betegségeket, és kitér az inzulinrezisztencia kezelési lehetőségeire is.

A második fejezet témája, hogy a tartós stressz megváltoztatja az immunválaszt és elősegíti a krónikus gyulladások, daganatok kialakulását. A kiinduló pont, hogy a stressz neuroendokrin működésre kifejtett hatása következtében a sztresszhormonok (glükokortikoidok és katecholaminok) befolyásolják az immunrendszer működését, s a nemi hormonok továbbá a citokinek is immunmoduláló hatással rendelkeznek. Lássuk a következmények néhány példáját! Az autoimmun betegségek kialakulásában és kiújulásában a stressz azáltal játszik jelentős szerepet, hogy a stresszhormonok és az ösztrogén hatására az immunválasz a Th2 dominancia irányában tolódik el, felerősödik az antigén-prezentáció és az antitestek termelése. Stresszhatásra a stresszhormonok infekciók kialakulását segítik elő; a szepszis kialakulásának folyamatában pedig a fertőzés kiváltotta stresszhez történő alkalmazkodás elégtelensége, illetve kimerülése játszik meghatározó szerepet. Gyulladásos bélbetegségekben stresszfolyamatok és fertőzések a citokintermelés változását okozzák, majd a hízósejtek aktivációja következik be, ami meghatározó a komplex gyulladásos folyamat kifejlődésében. A krónikus gyulladás és a tartós stressz elősegíti a daganatok kialakulását is. A daganatképződést egy mutációs sejtklón kialakulása indíthatja el, ami onkogének aktiválódásának vagy tumorszuppresszor gének csökkent aktivitásának következménye lehet. A folyamat előrehaladását segíti, hogy krónikus gyulladás és tartós stressz hatására felborul a szisztémás és lokális hormonhatások, a neurális tényezők és az immunfolyamatok összhangja.

Végezetül a napjainkban az autoimmun betegségekben, gyulladásos bélbetegségekben, psoriasisban alkalmazott biológiai terápia azt példázza, hogy a komplex immunműködés részleteinek megismerése gyakorlati sikerekhez vezethet a kezelés terén is.

A harmadik fejezet a tartós stressz kardiovaszkuláris hatásaival és az atherosclerosissal foglalkozik. Az inzulinrezisztenciával összefüggő hatásokról korábban már volt szó, itt kiemelten a renin-angiotenzin rendszer (RAS) és a macrophagsejtek aktivációjának szerepét tárgyalja. A RAS-nak meghatárizó szerepe van az endothel-aktiváció és diszfunkció kialakulásában.

A macrophagsejteket a stresszhormonok aktiválják, s fokozott lipolízissel segítik elő habos sejtekké alakulásukat, melyek számos aktív gyulladásos mediátor-anyagot képeznek. A plakk-képződés előrehaladása következik be, majd a macrophag-nekrózis a plakk instabilitásához vezet, s elindulnak a trombózishoz vezető koagulációs folyamatok is. A stressz a trombóziskészséget is komplex módon fokozza. A fejezet foglalkozik még a krónikus stressz szívizom szerkezetére kifejtett hatásával, az atherosclerosis, kalcifikáció és az osteoporosis kapcsolatával és az angioneurotikus oedema kérdésével is. A negyedik fejezet témája a krónikus stressz pszichoendokrin hatása. A stresszfolyamatok szabályozásában a központi idegrendszer szerepe alapvető, s a stressz nemcsak szomatikus tüneteket, hanem vegetatív, magatartásbeli és pszichés reakciókat is kiválthat. A krónikus stresszben a központi idegrendszeri működés változása hormonok, neuropeptidek, citokinek és monoaminok hatásának változásával jár együtt. Az adaptív reakciók (allosztázis) gyengesége vagy kimerülése szomatikus tünetek forrása lehet. A HPA-aktivitás és a szimpatikus idegrendszeri aktivitás fokozódása pedig viselkedési, emocionális, pszichés zavarokhoz vezethet. A fejezet a depresszió endokrin tényezőit, az endokrin hátterű depresszió-formákat mutatja be, és foglalkozik az evészavarok (anorexia nervosa és bulimia nervosa) endokrin tüneteivel is.

Az utolsó fejezet a magzatot ért stresszhatásokat és ezek következményeit elemzi. Ismerteti az ún. programming hypothesis lényegét, miszerint az intrauterin élet korai, szenzitív szakaszában ható stresszhatások, melyek anyai, placentális vagy magzati eredetűek lehetnek, az anyagcserében és az életműködésekben olyan adaptív változásokat indukálnak, melyek hosszú távon is fennmaradnak, és késői következmények kialakulásának képezik alapját. A kis súllyal születettek esetében a megszületéstől kezdődően, a gyermekkor egyes életszakaszaiban, majd a felnőttkorban is számos endokrin- és anyagcsere eltérés mutatható ki. Ezek közzé tartozik a metabolikus szindrómát jelentő komplex anyagcsere-zavar, melynek hátterét az inzulinrezisztencia képezi, de az eltérések egyaránt érinthetik a növekedési hormon – inzulinszerű növekedési faktor-1 (GH-IGF-1), a hypophysis-mellékvesekéreg, a hypophysisgonád tengelyek működését is. Ezeknek az endokrin eltéréseknek a kialakulásában is fontos szerepet játszik az inzulinrezisztencia. Ezen programozott endokrin és anyagcsere-eltérések befolyásolásának lehetőségei a primer prevenció a károsító hatások elkerülésével, a következmények korai felismerését biztosító szekunder prevenció és a kóros állapotok adekvát kezelését jelentő tercier prevenció, gondozás.

A fejezetek tartalmának rövid ismertetéséből is kitűnik, hogy a könyv az orvoslás széles területét tekinti át. A tárgyalás interdiszciplináris megközelítésű, szintetizáló jellegű és holisztikus szemléletű. Szerző a széleskörű és biztos szakmai ismeretei birtokában a szerteágazó tényanyagot jól csoportosítva ismerteti, az összefüggéseket egyszerűen és érthetően mutatja be, a gyakorlati vonatkozásokat jó érzékkel emeli ki. A könyv ábrái didaktikusak, jól szerkesztettek. Mindezen jellemzők hatásosan segíthetik a gyakorló orvos ismeretszerzését, a bemutatott ismeretek megértését, feldolgozását és hasznosulásukat a mindennapok orvosi munkájában.

Mindezek alapján a könyvet melegen ajánlom az alapellátásban dolgozó kollégáknak.

Dr. Ilyés István egyetemi tanár

DEOEC Háziorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék