A neurohormonális szabályozások szerepe az inzulinrezisztencia kialakulásában tartós stresszben
“A tartós stressz napjainkban alig kerülhető el. Számos betegség kialakulásában játszik szerepet a kóros neurohormonális szabályozás:elhízás, cardiovascularis betegségek, 2-es típusú diabetes mellitus, depresszió, daganatos betegségek, gyulladások, allergia. Két nagy szabályozórendszer vesz részt a stressz során bekövetkező neuroendokrin változásokban: a hypothalamus- hypophysis-mellékvese tengely és a szimpatikus idegrendszer. Az adrenocorticalis rendszer tartós aktiválódása inzulinrezisztenciához és obesitashoz vezet, amihez vascularis, arterioscleroticus és gyulladásos tünetek társulnak. A kórfolyamatok korai felismerése és a fokozott fizikai aktivitás jelentheti a fent említett leggyakoribb betegségek igazi megelőzését.
Az élő szervezetet számos külső és belső inger, vagyis stresszorhatások érik. A stressz folyamata biztosítja, hogy ezekkel a stresszorhatásokkal szemben az egyén megvédhesse szervezetének belső állandóságát, úgynevezett homeosztázisát. A védekezés egyúttal az egyénben alkalmazkodási folyamatot indít el, amelyet adaptációnak neveznek. Az egyén homeosztázisának fenntartását különböző szabályozási rendszerek biztosítják, amelyek különféle strukturális – molekuláris, neurohormonális, immunológiai és viselkedési – szinten működnek. A szervezetnek a stresszorhatásokra adott válaszkészségét, vagyis az adaptív válaszok összességét allosztázisnak nevezik. A stresszorhatás időtartama szerint a stressz lehet akut vagy krónikus. Az akut stressz szerepe a szervezet túlélésének biztosítása, az akut ingerhatással szembeni védelem, ami gyors, intenzív szimpatikus idegrendszeri és adrenalis aktivitást vált ki.
Selye János több mint 70 évvel ezelőtt már részletesen leírta a stressz kórfolyamatát.A folyamatos, tartós stressz során a neuroendokrin folyamatok metabolikus és pszichés eltérésekhez vezetnek, károsítva az adaptáció folyamatát. Ennek szerepe különösen fontos napjainkban, mert a felgyorsult esemény-kihívás ingerek számos esetben eredményeznek olyan adaptációs zavart, amely hozzájárul az úgynevezett civilizációs betegségek kialakulásához.E betegségek közül kiemelkedően magas a szív- és érrendszeri károsodás, a pszichés zavar, az allergia és a daganat, illetve az elhízással, fertilitási zavarral járó neuroendokrin betegségek előfordulása. A tartós stressz állandó kihívást jelent az egyén neuroendokrin szabályozórendszerei számára. A neuroendokrin folyamatok tartós aktiválódása lokális (például érfal, zsír- és izomszövet, máj, szimpatikus és autonóm idegrendszer) szervi károsodásokhoz vezető kórfolyamatokat indít el.”
Részlet Dr. Molnár Ildikó PhD.: A neurohormonális szabályozások szerepe az inzulinrezisztencia kialakulásában. LAM 2009;19(8–9):481–487.